Jean Monnet workshop „Biztonságban online és offline” címmel
2026. május 14-én tartottuk meg a Jean Monnet Module második szakmai workshopját, amelynek előadásai a gyermek erőszaktól való védelmének, biztonságának, valamint a digitalizáció gyermekjogi és gyermekjólléti aspektusainak kérdéseit járták körül az Európai Unió Gyermekjogi Stratégiájához kapcsolódóan. Az ELTE Jogi Karának Weiss Emilia terme szolgált a rendezvény helyszínéül.
Szeibert Orsolya (egyetemi tanár, ELTE ÁJK, a ChREULaP projekt vezető kutatója) üdvözölte a megjelenteket, és megnyitotta a workshop első részét, amelynek előadásai a bántalmazás és biztonság témakörére fókuszáltak. Az előadó felvázolta azt, hogy miképpen szabályozta a hazai jog a gyermek testi fenyítését, az ún. házi fegyelmi vagy fenyítői jogot. Részletezte a vonatkozó gyermekjogi, gyermekvédelmi, büntetőjogi és családjogi rendelkezéseket, és rámutatott arra, hogy bár 2005 óta a zéró tolerancia érvényesül, sem a bírósági gyakorlat, sem a szülők számára megengedhető „fegyelmezési’ és „nevelési” eszközökre vonatkozó társadalmi vélekedések nem tartottak ezzel lépést. Az előadó szerint ezt jól igazolja a büntetőjogi tankönyvek közelmúltig elfogadott azon tétele, miszerint a fegyelmezési jog jogszerűen gyakorolható, ha nevelési céllal történik.
Peer Krisztina (klinikai gyermek-szakpszichológus) a gyermekbántalmazás lélektani lenyomatait állította előadásának középpontjába. Felvázolta, hogy milyen tényezők befolyásolhatják a gyermek bántalmazásának következményeit, és a teljesség igénye nélkül többet meg is jelölt. Példákon keresztül mutatta be, hogy a gyermek idegrendszere miként reagál a bántalmazásra, utóbbi milyen kötődési nehézségeket okozhat, és azt is, hogy milyen megküzdési mechanizmusok figyelhetők meg a bántalmazott gyermekeknél. Ebbe a körbe sorolta azt, hogy a gyermek agya „mentálisan kikapcsolja a valóságot”, hogy „belsőleg átveszi a bántalmazó szülő szabályait”, s hogy átírja, és akár elfojtja a valóságot. Foglalkozott a bántalmazott gyermek hallgatásának okaival és azzal is, hogy a felnőtt részéről milyen magatartás segítheti a közös munkát.
Az első rész utolsó előadójaként Sall-Tóth Zsófia (gyerekrészvételi szakértő) gyakorlati példákon keresztül mutatta be, hogy mit jelent a gyermekek biztonságban megvalósuló érdemi részvétele. A részvételiség mint szemléletmód kiemelése mellett rámutatott arra, hogy a gyermek részvételének biztosításával együtt szükséges védelmét is garantálni. Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága által kidolgozott kilenc alapelvet járta körül, így foglalkozott azzal, hogy a különböző – elsősorban önkormányzati projektekben megvalósuló – részvétel miként lehet transzparens, gyerekbarát, képzéssel megerősített, releváns, önkéntes, inkluzív, tiszteleten alapuló, kockázatérzékeny és elszámoltatható. Utóbbi kapcsán nemcsak arra mutatott rá, hogy a gyermekeket tájékoztatni kell véleményük felhasználásáról, hanem arra is, hogy milyen nehézségek merülhetnek fel.
A kérdéseket és a szünetet követően a workshop második részében a prezentációk fókusza a digitalizáció felé fordult, de valamennyi előadás óhatatlanul érintette a biztonság aspektusát is.
Alberti Giulia (doktorandusz, ELTE ÁJK, a ChREULaP projekt junior kutatója) nyitotta meg a második részt: az EU Gyermekjogi Stratégiája és az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának ajánlásai mentén foglalkozott a digitális gyermekjogok kérdésével. Noha a Gyermekjogi Egyezmény megalkotásakor a digitalizáció még nem merülhetett fel, az előadó rámutatott arra, hogy a dokumentum jól adaptálható az új jelenségekre, így a digitális tér megjelenésére is. Részletesen tárgyalta az üzleti szféra felelősségét és azokat a lépéseket, amelyek elvárhatók, így a megfelelő adatvédelem szükségességét, és azt, hogy figyelmet kell fordítani a célzott marketingre, a gyermekbarát innovációkra és a gyermekek számára megfelelő magyarázatok biztosítására. Az EU lépéseinek ismertetése mellett az edukáció, az empowering és a gyermekek támogatásának jelentőségét emelte ki.
Turcsányi-Szabó Márta (habilitált egyetemi docens, ELTE IK) bemutatta az ELTE IK T@T Kuckót, amely egyfajta technológiai játszóházként működik az élményalapú tanulás szem előtt tartásával és annak kapcsán a DRONE Erasmus+ projektet, s a projekt keretében végzett kutatásokat. A DRONE (Teacher & school leaders training to promote Digital liteRacy & combat the spread of disinfOrmation among vulNerable groups of adolEscents) projekt keretében külön készítettek anyagokat a kiskamaszok és a nagykamaszok számára annak érdekében, hogy elősegítsék a dezinformáció elleni küzdelmet, s arra is rámutatott az előadó, hogy a tapasztalataik felhasználásával családi anyagokat is előállítottak. Utóbbiak segítségével a szülők is felkészülhetnek arra, hogy miként támogathatják gyermeküket a dezinformáció felismerésében. Az előadás során hangsúlyt kapott az is, hogy a lányok informatikatanulását is támogatni szükséges.
Csibi Kriszta Zsanna (gyermekpszichológus, tréner) a digitalizáció és gyermek kapcsolatának újabb aspektusát adva a digitális gyermekjóllétet tette előadása középpontjává. Amellett érvelt, hogy a gyermekek digitális jelenlétét nem lehet már külön világnak tekinteni, hanem sokkal inkább a „fejlődési környezet szerves részének”, és rendszerben szükséges azt értelmezni. Részletesen foglalkozott a digitális környezet fejlődéslélektani összetevőivel, így a kötődéssel, autonómiával, a kortárs kapcsolatokkal, az önértékeléssel és az érzelemszabályozással, s utóbbiak pozitív és negatív oldalával. Az előadó hangsúlyozta a digitális platformoknak a gyermekekre gyakorolt hatását annak tükrében, hogy a gyermekek idegrendszere még fejlődésben van, így impulzuskontrolljuk korlátozott és nem rendelkeznek érett kritikai gondolkodással. Különösen utóbbiak miatt kiemelte a család, a szülők és az iskola szerepét.
Aniot Laura (digitálismédia-szakértő, NMHH) a korábbi előadásokkal összevetve új aspektusból közelítette meg a gyermek helyzetét a digitális világban: a gyermekek médiatudatosságával összefüggő hatósági tapasztalatokat foglalta össze. Kitért arra, hogy kiket kell bevonni a gyermek médiatudatosságának fejlesztésébe és bemutatta a különböző szülői stratégiákat, valamint azokat a nehézségeket, amelyekkel a szülők szembesülhetnek ezen a téren. Nemcsak ismertette, hanem értékelte is azt, hogy milyen változásokat lehet a kutatások alapján észlelni a gyermek digitális világban való megjelenésével kapcsolatos szülői aggodalmak tekintetében. Az NMHH 13-16 éves gyermekek közösségimédia-használati szokásai körében végzett felmérések betekintést engedtek abba, hogy maguk a gyermekek milyen előnyeit és veszélyeit látják a közösségi médiának. Az előadó következtetése egyértelmű volt: a gyerekeket fel kell készíteni a közösségi média felelős használatára.
A rendezvény a résztvevők hozzászólásaival és kérdéseivel zárult.