Szeibert Orsolya egyetemi tanár, a projekt vezetője örömmel köszöntötte a gyermekvédelem területéről széles körben és igen szép számban érkezett vendégeket, hangsúlyozva, hogy a projekt egyik célja az akadémiai szféra és a gyakorlati szakemberek tapasztalatainak összekötése. A projekt másik célja, hogy a gyermekjogi területet, jelen esetben pedig kiemelten az uniós gyermekjogi instrumentumokat és az EU által biztosított lehetőségeket mutassa meg a nagyközönségnek, ezzel egyfajta társadalmi edukációt is biztosítva. A délután két blokkjának előadásai az Unió Gyermekjogi Stratégiájának hat részterülete – így pedig egyes gyermeki jogok témái – köré szerveződtek, érintve többek között a gyermekbántalmazás megelőzését, a gyermekbarát igazságszolgáltatást, valamint a gyermekek jogtudatosítását is.

Az első blokkot Szeibert Orsolya előadása nyitotta A gyermekjogok tudatosítása és a gyermekrészvétel az ítélőképesség tükrében című előadásával. Az EU gyermekjogi irányú tevékenységének rövid ismertetését követően a Stratégia megszületésének körülményeit, valamint a napjainkat érintő gyermekjogi kihívásokat is ismertette röviden, felvezetőként is szolgálva az ezt követő előadásokhoz. 

A Stratégia célja, hogy egy uniós szintű dokumentumban együttesen szerepeljenek jogalkotási, finanszírozási és szakpolitikai megoldások. A már említett hat tematikus terület a gyermekek érdekeinek és védelmének biztosítása érdekében az EU intézményrendszere és a tagállamok számára is intézkedéseket, javaslatokat fogalmaz meg. Az egyik ilyen tematikus terület, kapcsolódva a Gyermekjogi Egyezmény alapelvéhez is, a gyermekek demokratikus életben való részvételét kívánja megerősíteni. Ennek nulladik lépése lehet a gyermekjogok tudatosítása, amelynek mentén a gyerekek tisztában lehetnek az őket megillető gyermeki jogokkal és segítségkérési lehetőségekkel is. A részvétel szempontjából rendkívül fontos kezdeményezésként, jógyakorlatként értékelhető az uniós Gyermekrészvételi Platform, ahol magyar nyelven is elérhető gyermekbarát formában számos tartalom a gyermekek részére. Az ilyen formában készített anyagok hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a gyermekek informáltan legyenek képesek tájékozódni, valamint döntéshozatali folyamatokba bekapcsolódni. A Stratégia is elérhető ilyen formában, a megértését pedig grafikák, illusztrációk teszik egyszerűbbé. 

Az előadás kapcsolódott továbbá még a részvétel és a gyermekbarát igazságszolgáltatás kérdéséhez is, említve annak sztenderdjeit, valamint készülő új instrumentumként a Gyermekjogi Bizottság 27. számú Átfogó Kommentárját is. Hangsúlyozta továbbá, hogy mennyire fontos magához az igazságszolgáltatáshoz való fizikai, tartalmi hozzáférés, melynek fontos szereplői lehetnek az alapjogvédő intézmények, akár a kifejezetten gyermekjogokat védeni hivatott ombudsman személye is.  Fontos, hogy ezen hozzáférés is milyen minőségben valósul meg: gyermekjogi sztenderd az eljárások gyorsasága, a gyermek magánéletének védelme, valamint egy teljes mértékben az ő igényeire érzékeny szakemberi közeg. A gyermek legfőbb érdeke meghatározhatósága kapcsán kifejtette, hogy egy döntéshozók számára is megfelelően használható definíció kialakítása még folyamatban van a szakirodalomban, mely megállapítás ugyanúgy igaz az ítélőképességgel kapcsolatos kérdésekre is. Az előadás zárásaként Szeibert Orsolya a gyermekbarát megoldások, gyakorlatok fontosságát hangsúlyozta, nem korlátozódva kizárólag a jogi területre. Az olyan megoldások, melyek a gyermekek alapvető szükségleteit hivatottak biztosítani – legyen az például az éhség vagy biztonságérzet –, mind egy gyermekbarát társadalom megteremtéséhez járulnak hozzá, mely lényegében a Stratégia célja is.

Alberti Giulia doktorandusz, a projekt junior kutatója a Gyermekjogi Stratégia harmadik részterületéhez, a társadalmi és gazdasági inklúzió, minőségi egészségügy és oktatás kérdéseihez kapcsolódó Európai Gyermekgaranciáról tartott előadást, helyezte azt el hazai kontextusban. 

A Gyermekgarancia nemzetközi jogi kereteinek, illetve az ENSZ-hez való szoros kapcsolódásának felvázolását követően a Garancia célja és az érintettek köre került meghatározásra: a tagállamoknak kifejezetten a rászoruló, a szegénység, illetve társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett gyermekeket kell azonosítaniuk, majd a cselekvési terveikben meghatározott megoldásokkal helyzetüket kezelniük, természetesen különböző uniós források segítségével. Teszik pedig mindezt annak érdekében, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztődés ciklusát a még gyermekkorban nyújtott, minőségi szolgáltatások biztosításával megtörhessék, 2030-ig folyamatosan csökkentve ezzel a gyermekszegénységi mutatókat. A Tanács 2021/1004. (2021. június 14.) számú, a gyermekgaranciáról szóló ajánlása alapján a tagállamoknak tényleges és ingyenes hozzáférést kell biztosítaniuk többek között a magas színvonalú oktatáshoz és egyéb iskolai tevékenységekhez, egészségügyi ellátáshoz, illetve minden tanítási napon egy egészséges étkezéshez is; tényleges – ám nem ingyenes – hozzáférést kell továbbá biztosítani az egészséges táplálkozáshoz, illetve a megfelelő lakhatáshoz. 

Ezen ajánlás mentén a magyar Kormány 1202/2023. (V. 22.) kormányhatározatában 13 intézkedést fogalmazott meg. Hangsúlyozni szükséges, hogy a határozatban foglaltak szerint Magyarország a tanácsi ajánlásnak nagy részben megfelel, így egy-egy területen specifikusan jelentek meg intézkedések, főleg oktatási és operatív jellegű intézkedés fókusszal. Az ezen intézkedések megvalósulását monitorozni hivatott kétévenkénti jelentéstételi ciklus első dokumentuma már nyilvános, így az előadás végén az abban tett megállapítások áttekintése állt. Jelentős intézkedésként lehetett értékelni a több, mint 260 ezer notebook gyermekek közötti kiosztását, mely a jelentés szerint a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű tanulók 100%-a körében megvalósult. Egyes már futó programok a 2023-as évben nem indultak el, más intézkedések részfeladatai mentén pedig megkezdték annak megvalósítását vagy legalább az ahhoz szükséges jogszabályi harmonizáció előkészítését. 

Alberti Giulia az előadása végén hangsúlyozta, hogy a megvalósult intézkedések nyomon követése minden újabb jelentéssel egyre pontosabbá válhat, illetve érdemes lesz majd az azok mentén kirajzolódó, az alapvető szolgáltatásokra vonatkozó fejlődési ívre is tekinteni a további jelentések távlatából.

Németh Barbara, az ELTE PPK doktorjelöltje A gyerekek döntéshozatalban való részvétele pszichológiai nézőpontból: összefüggések a családtól a politikai színtérig című előadásában a gyermekrészvételt helyezte el szocioökonómiai kontextusban és arra helyezte a hangsúlyt, hogy a gyermekek részvétele miként valósul meg a társadalmi szintet megelőzően a családi, valamint mikrokörnyezetben. 

A Gyermekjogi egyezmény kapcsán hangsúlyozta, hogy mennyire fontos, hogy a gyermekekről való gondoskodás és védelmük ellátása mellett őket aktív szereplőként vonjuk be a mindennapi életüket érintő kérdésekbe; ennek megvalósulását hivatottak szolgálni az egyezmény részvételi cikkei. Három fogalmat vázolt fel, mely könnyen érthetővé teheti gyermekek számára is a részvételt: együttműködés, tájékoztatás és meghallgatás. Fontos azonban, hogy ezeket nem csupán elszigetelten, hanem folyamatként kell értelmezni és ideális esetben nem csupán formális, hanem családi környezetben zajló döntéshozatali folyamatokban is alkalmazni kell, megtartva a kölcsönös tisztelet kereteit. 

Doktori kutatásában több részvételi modellt és értelmezést is feldolgozott, az előadás során pedig ezen párhuzamos értelmezéseket is tárgyalta, a részvétel procedurális – konceptuális, illetve személyes – nyilvános tereit, skáláit felvázolva. Az absztrakt és konkrét dimenziók között kiemelte, hogy a Gyermekjogi Stratégiában vázolt elképzelések – mint a diákparlamentek vagy egyéb részvételi platformok – kezdeményezésként értékelhetőek. A részvétel pszichológiai megközelítésében azon tapasztalatokat említette, melyek a gyermekben erősíthetik a valódi részvétel, cselekvőképesség érzetét, azaz az empowerment érzetet. Ezt Olsen mentén az információ biztosítása, mely a gyermek biztonságérzetére is hatással lehet; az autonómia érzete; az elismerés, mint visszajelzés adása; valamint a felnőttekkel való szövetség biztosíthatja.

Az előadás középpontjában a továbbiakban Bronfenbrenner ökológiai modellje állt, melynek alapja, hogy gyermekközpontúan tekint a különböző nagyságú rendszerekre, melyek őt élete során körülveszik, fejlődését valamilyen fokban meghatározzák. Minél közelebb helyezkedik el hozzá ez a rendszer, annál közelebbi tapasztalatokkal hat rá, mindennapjaira és ekként fejlődésére. Mindezek alapján rendkívül fontos, hogy mi történik pontosan a gyermek mikrokörnyezetében, melyet a család, lakóközösség, az óvodai és iskolai közeg alkot. Fontos továbbá minden olyan szint és kapcsolódás, ahol felnőttekkel kerülhet interakcióba, akár közvetett módon is, hiszen ezek is hatással lehetnek arra, ahogyan ő saját érdekeit képviselni tudja. 

A Gyermekjogi Stratégiához kapcsolódva kifejtette, hogy értékesek az Unió törekvései a gyermekek szakpolitika-alkotásba való bevonása kapcsán, ugyanakkor a részvételi platformnak további gyermekbarát fejlesztésre lehet szükség, tekintettel arra, hogy az ott elérhető kérdőívek, szakmai anyagok gyakran nem gyermekbarát módon vagy kizárólag egy nyelven érhetőek el. A jogászok számára is rendkívül fontos lenne a valódi gyermekbarát gyakorlatok, illetve szövegalkotás elsajátítása is annak érdekében, hogy ezzel is tovább ösztönözzék a gyermekek, fiatalok részvételét. Az előadás zárásaként a doktori kutatásában készült empirikus vizsgálatok tapasztalatait osztotta meg a közönséggel a szülő-gyermek döntéshozatal kapcsán, hangsúlyozva, hogy kiemelt szerepe van a gyermek önkifejezése támogatásának, a bevonódás- és részvétel-érzet erősítésének, valamint annak is, hogy mindezt a szülők már kisgyermekkorban megkezdjék.

Nagy-Balás Borbála, az UNICEF Magyar Bizottság gyermekjogi munkatársa is kiemelte előadása kezdetén annak jelentőségét, hogy ennyire széles körben érkeztek szakemberek az eseményre, hiszen a gyermekjogi szemléletnek is ezen interdiszciplinaritás az egyik alapvetése. A Gyermekjogi Stratégiához a gyermekek jogtudatosságának növelése témájában kapcsolódott, gyakorlati tapasztalatokkal színesítve a módszertani ismertetést. Előadásában hangsúlyos volt a gyermekjogok komplex, egymással erősen összefüggő rendszere, illetve a jogtudatosítás fontossága annak érdekében, hogy a gyermekek felismerjék a jogsértő helyezeteket, azokkal kapcsolatban pedig segítséget is merjenek és tudjanak is kérni. Idézte az UNICEF Magyarország vonatkozó kutatását, mely szerint a gyerekeknek a 66 százaléka mondta azt, hogy már több alkalommal volt kortárs bántalmazással kapcsolatos problémájuk az iskolai életútjuk során, a 25 százalékuk pedig nem tudta, hogy hova forduljon segítségért.

Az előadás fő fókuszát az UNICEF Magyarország ÉbresztőÓra programján szerzett tapasztalatok adták, mellyel országszerte immár több, mint 34 ezer gyermeket értek el a munkatársak és önkéntesek, akik gyakran gyermekvédelmi szakemberek köréből kerülnek ki.  Ezeken a 10-18 éves korosztálynak szóló 1,5 órás foglalkozásokon a gyermeki jogok alapjait adják át rendkívül innovatív módon, játékos formában a gyermekeknek egy saját fejlesztésű gyermekjogi kártyacsomag segítségével. Az alkalmak során a gyermekjogok szükségleteken alapuló voltát hangsúlyozva hozzák közelebb a témát a gyerekekhez, kapcsolódva ezen munkával a Gyermekjogi Egyezmény 42. cikkéhez.  

Gyakorló előadóként saját tapasztalatai is előtérbe kerültek: a bizalmas, tiszteletteljes légkör megteremtése, melynek köszönhetően a tanórák végén a gyermekek gyakran úgy távoznak, hogy hangsúlyozzák, most már tudják, hogy vannak jogaik és azokkal kapcsolatban számos helyről kaphatnak segítséget. A kötetlen beszélgetések képesek lehetnek támogatni szocializációjukat, miközben jogtudatosságuk is fejlődhet. Ez jelentheti akár teljesen alapvető információk átadását, minthogy a gyermeki jogok valósak és védelmükre hivatottak, de annak hangsúlyozását is, hogy amennyiben sérelem éri őket, akkor miért fontos azt jelezni és miért fontos, hogy ezen problémákkal ne maradjanak egyedül. Az egyes gyermeki jogokhoz kapcsolódó, gyakran felmerülő értelmezési kérdésekről is beszélt, a gyermekek visszajelzéseit is beépítve. Az egyes játékok célja ugyanakkor, hogy segítse a gyermekeket annak felismerésében is, hogy az összes gyermeki jog megilleti őket életük minden helyzetében, kötelességeik teljesítésétől függetlenül és tudják, hogy mindezen jogok milyen védelmet vagy lehetőséget jelentenek számukra. Az előadás zárásaként a jogtudatosító célzatú ÉbresztőÓrák speciális feladatai mellett ugyanakkor olyan értékes nemzetközi jógyakorlatokat is említett, mint az UNICEF módszertana alapján működő Child Rights School-ok, melyek intézményi szintre emelik a gyermekek jogtudatos nevelését, oktatását.

Az előadásokat kérdések követték a hallgatóság soraiból, majd a délután második blokkja következett további izgalmas, gyakorlati vagy kutatói tapasztalatok ismertetésével. Csalár Dorina, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Internet Hotline (IH) Osztályának vezetője a Stratégia két részterületéhez is kapcsolódott Erőszakmentes gyermekkor és biztonságos digitális környezet - hogyan járul hozzá az Internet Hotline? című előadásában.

Hangsúlyozta a Hatóság 2011 óta működő jogsegélyszolgálata közvetítő és edukációs szerepének fontosságát a gyermekbántalmazás kapcsán, saját tapasztalatokat, anonimizált, de konkrét eseteket is felvillantva a közönségnek, rávilágítva ezzel a bántalmazásnak a digitális térben való megjelenésére is, mellyel szemben természetesen szintén zéró toleranciának kell érvényesülnie. A technológiai fejlődés és az online tér számos lehetőséget nyit meg a gyermekek számára is, ugyanakkor olyan negatívumokat is érdemes említeni, mint az ezen lehetőségekhez való egyenlőtlen hozzáférés és annak veszélyei, egészségügyi kockázatai. 

Az uniós instrumentumok köréből, az IH munkájához is kapcsolódva kiemelte az átdolgozás alatt álló, a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló 2011/93/EU irányelvet, illetve egy folyamatban lévő, Parlamenti és Tanácsi rendeletet a gyermekek szexuális bántalmazásának megelőzésére és az ellene folytatott küzdelemre vonatkozó szabályok megállapításáról. A gyermekek online szexuális bántalmazása kapcsán hangsúlyozta, hogy gyermekjogi szempontból fontos a terminológiai kérdések tisztázása és a fogalmak megfelelő használata, mely kérdéseben a hazai büntetőjogi terminológiának még fejlődnie kell, el kell hagyni a gyermekpornográfia kifejezést. Az IH munkájának szerves része az ilyen tartalmak eltávolításával kapcsolatos elemzői munka, együttműködve hazai, illetve nemzetközi partnerekkel, többek között a Nemzeti Nyomozó Irodával, valamint az INHOPE nemzetközi szövetséggel. A jogsértő tartalmak kezelése és a rendőrséggel való partneri kapcsolat révén pedig akár az áldozatok azonosításában is a hatóságok segítségére lehetnek. 

A bejelentések ugyanakkor összesen nyolc, azaz a gyermekek online szexuális bántalmazásával kapcsolatos jelzéseken túl hét másik kategóriában is érkezhetnek, többek között hozzájárulás nélkül közzétett vagy más, kiskorúakra káros, fejlődésüket negatívan befolyásoló tartalmak elérhetetlenné tételén dolgoznak, soft-law eszközökkel, a partneri együttműködések és a 2024 őszén elnyert, DSA rendelet szerinti Megbízható Bejelentő státusz révén. Az edukációs tevékenység révén a gyermekeknek, illetve szüleiknek, szakembereknek is gyakran beszélnek a munkatársak az online veszélyekről, az áldozattá válás megelőzéséről és a megoldási lehetőségekről, ezzel növelve a kérdéssel kapcsolatos tudatosságot. Ennek keretében kampányokkal, iskolai plakátokkal érnek el potenciális bejelentőket, mely az idei év tapasztalatai alapján sikeresnek mutatkozik és egyre több gyermek, valamint szülő kéri az Internet Hotline segítségét online visszaélés esetén.

Reményiné Csekeő Borbála, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetője a szervezet tapasztalatai mentén világított rá arra, hogy a stratégiabeli intézkedések valójában mennyire fontosak lehetnek az egyes kapcsolódó részterületeken. A Gyermekjogi Stratégia harmadik részterületéhez, a gyermekbántalmazás megelőzéséhez, illetve kezeléséhez kapcsolódó egyik fontos intézkedés a segélyvonalak kapacitásainak megerősítése. A hazai 116-000, illetve 116-111-es hívószámokra befutó hívások a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványhoz érkeznek, melynek szakmai vezetője a segélyvonalra érkező hívások és jelzések tapasztalatairól, valamint az Alapítvány edukációs tevékenységéről is beszélt előadásában. Ennek során felhívott egyes, a Stratégia részterületeihez is kapcsolódó gyermeki jogokat, azokhoz pedig hozzáfűzte saját szakmai tapasztalataikat, melyeket az elmúlt három évtizedes munkájuk során szereztek. 

Az előadás hangsúlyozta az ún. alacsony küszöb jelentőségét, mely az anonim és ingyenes hívás bármikor elérhető lehetősége mellett azt is jelenti, hogy az valóban hozzáférhető és érthető a gyermekek számára. Az ügyelők és a munkatársak gyermekbarát módon, kiemelt érzékenységgel kommunikálnak a kampányok során és egyéb megjelenésekben is, minél szélesebb közönséget elérve ezzel. A koronavírus-járvány időszakában azt az igényt is észlelték, hogy a gyermekek, fiatalok a telefonos beszélgetések helyett szívesebben választják az írásos kommunikációs formákat, ezért az elmúlt időszakban a chat-szolgáltatását és e-mail formában való elérhetőségének kapacitásait is bővítette az Alapítvány. Missziójuknak a gyermekek meghallgatása és ekként való segítése mellett része a gyermekek körül lévő felnőttek támogatása a saját képességeik fejlesztésében annak érdekében, hogy ők maguk is segíteni tudják a gyermekeket. Ezen lehetőségeket az Alapítvány szakmai workshopok, webinárok szervezésével biztosítja, hogy a szülők vagy szakemberek magabiztosan érezzék magukat ezen saját segítő szerepükben. 

A beérkező hívások tapasztalatai szerteágazó kérdésekben, de mégis egy központi probléma köré szerveződnek: a gyermekek nincsenek jól, emögött pedig mentális problémák, családi tragédiák, szerelmi csalódások vagy iskolai nehézségek is állhatnak. A 2024-es évben a gyermekek leggyakrabban szorongásos tünetek, általános lehangoltság vagy öngyilkos gondolatok miatt kérték a Kék Vonal segítségét, 2020 óta pedig az ügyelők tapasztalatai azt mutatják, hogy az önsértési, öngyilkossági gondolatokkal kapcsolatos hívások számai továbbra is folyamatosan emelkednek. 

A Stratégia, illetve részben a Gyermekgarancia céljaihoz is kapcsolódva hangsúlyozásra került, hogy a pszichés ellátási rendszer hiányosságai is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a gyermekek mentálisan nincsenek jól. Szintén ehhez kapcsolódva, az ügyelők 2024-ben több, mint ezer olyan hívást kaptak, melyben a beszélgetés a gyermek bántalmazásáról szólt. Egyértelmű tehát, hogy ahhoz, hogy a gyermek védelemhez, megfelelő egészségügyi ellátáshoz, élethez való egyezményes joga érvényesülni tudjon, az egészségügyi és gyermekvédelmi területeken is további fejlesztésre van szükség. Ez jelenthet kapacitás- vagy erőforrásbeli fejlesztéseket is, melynek egy részéhez a civil vagy más szervezetek hozzájárulnak ugyan kampányokkal, edukációs tartalmakkal, de a gyermekek érdekei azt kívánnák, hogy például az egészséghez való jog biztosítása nem merülhessen ki az iskolai fogászati szűrésben. Csekeő Borbála az előadása zárásaként hangsúlyozta, hogy az eseményen elhangzottak is mind-mind abba az irányba mutatnak, hogy mennyire szükség van az alapvető gyermeki szükségletek biztosítására, melyhez a Gyermekjogi Stratégia is hozzájárulni hivatott.

Novák Adrienn, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Gyermekvédelmi Főosztályának munkatársa a Képernyőre született? – Büntetőjogi és gyermekjogi dilemmák a sharenting és a kidfluencer jelenség tükrében című előadásával zárta az előadók sorát.

A gyermekekről online platformokon megosztott tartalmak kérdése napjainkban talán nem is lehetne aktuálisabb, így ennek büntetőjogi vetületeire világított rá az előadás. A szülők és más felnőttek büszkeségből vagy anyagi haszonszerzési célzattal is dönthetnek a képek vagy videók megosztása mellett, ezek hosszútávú következményei ugyanakkor beláthatatlanok lehetnek a gyermekek fejlődésére. Kutatások szerint a szülők több mint 75%-a oszt meg rendszeresen tartalmakat gyermekéről és egészen alacsony életkorban, akár már 3-4 évesen is megkapják a gyermekek első okoseszközeiket, kinyitva előttük ezzel az online tér lehetőségeit, valamint annak veszélyeit is. Ez új jelenségek megjelenésével is jár, melyek közös metszeteként a szereplésre, népszerűségre való törekvést jelölte meg. A sharentingjelenség például a szülői túlposztolásra utal, míg a kidfluencerek kifejezés a gyermek influencerekre utal. A momfluencer, illetve momager jelölés azon anyákat jelöli, akik tudatosan kezelik gyermekeik profiljait, megjelenéseit. Mindezek felvethetnek többek között olyan kérdéseket is, mint hogy ezen viszonyban felmerül-e munkáltató-munkavállaló viszony, illetve van-e meghatározott munkaidő. 

Az előadásban a saját kutatás eredményei is bemutatásra kerültek: 206 válaszadó közel 56%-a ritkán ugyan, de posztol gyermekéről tartalmakat az online térben, amely felveti annak kérdését – kapcsolódva a gyermekek részvételéhez –, hogy vajon ezen esetekben a magáról való posztoláshoz a gyermek vajon hozzájárult-e... Ugyanezen válaszadók közel fele szerint ugyanis szükséges lenne minden esetben kikérni arról a gyermek véleményét, míg több, mint harmaduk szerint csak azt követően, amennyiben már elmúlt 14 éves. A kidfluencerek megítélése is vegyes képet adott a válaszadók körében, felmerült, hogy mennyiben áll tevékenységük mögött szülői érdek vagy nyomás, illetve, hogy akár ennek tiltása is szükséges lehetne. A jelenségek az egyezmény számos cikkét érinthetik, nagyon fontos ezért a szülői tudatosság, hiszen az egyszerű posztolás jó ötletnek tűnhet, de a hosszútávú következmények, mint a lehetséges hozzászólások, a beavatkozás az identitásbeli fejlődésre akár a gyermek értelmi, érzelmi fejlődését is veszélybe sodorhatják. Az előadás zárásaként éppen ezért az egyensúly megteremtésének fontosságára, a tudatos adatkezelési szabályok megtartására, illetve a gyermek „láthatatlansághoz való jogának” biztosítására hívta fel az előadó a figyelmet.

A második blokk, illetve az egész esemény tapasztalatai is azt mutatják, hogy a gyermekjogi terület széles spektrumának szakemberei részéről hatalmas igény mutatkozik ezen szakmai rendezvények, tapasztalatcserék iránt. A Jean Monnet ChREULAP projekt egyik célja éppen az, hogy híd legyen a gyakorlati szakemberek, illetve az akadémiai szféra között annak érdekében, hogy ezen ismeretek és jógyakorlatok birtokában minden gyermekvédelmi szereplő közösen dolgozhasson a gyermekek jól- és jóllétéért, biztonságáért, minden szereplő a maga eszközeinek, tudásának folyamatos fejlesztése révén.