2026. június 2-án az ELTE Jogi Kara társszervezésben rendezett nemzetközi gyermekjogi konferenciát, amelyen a ChREULaP projekt egy önálló szekcióval jelentkezett „Gyermekek a digitális térben, európai uniós követelmények és hazai tapasztalatok” címmel.
Az ELTE Jogi Karának Weiss Emilia termében tartott szekcióülés a következő tematikával került megtartásra:
Miként alakítja át a gyermekkort a digitális tér, a gyermekinfluenszerek, a sharenting? Hogyan lehet egyensúlyt találni a gyermekek digitális világhoz, információhoz való joga és a biztonságos gyermekkorhoz való jog között? Elősegíthetik-e a gyermekjogok érvényesülését a gyermekek közösségimédia-fiókjainak korlátozásához hasonló tilalmak? Mi a fontosabb a gyermekek online szexuális bántalmazása elleni fellépés során: a gyermekek jogainak vagy a felhasználók adatainak a védelme? Hogyan segítheti elő a médiaműveltségi képzés és a jogi tudásanyag a gyermekek védelmét? Miként valósítható meg a digitális gyermekvédelem területén a gyermekközpontú megközelítés? A beszélgetés során e kérdésekre keresik a válaszokat a szakértők, akik a kapcsolódó európai uniós törekvések és hazai megközelítések bemutatása mellett szakmai – így egyebek között digitális médiaműveltség-foglalkozások tartása és edutainment tartalmak előállítása során szerzett – tapasztalataikat is megosztják. Az előadók a ChREULap projekt tagjai és további előadók, összességében pedig az előadók közül ketten az ELTE ÁJK gyermekjogi szakjogászképzésének (és jogi szakokleveles gyermekjogi szakemberképzésének) oktatói, hárman pedig családjogi szakjogász végzettséggel rendelkeznek.
Szeibert Orsolya egyetemi tanár (ELTE ÁJK, ChREULaP projekt, a gyermekjogi szakjogászképzés vezetője) felvezette az előadókat, az előadásokat és általános képet vázolt fel a projekt keretében is megvitatott, gyermekjogokat és digitális világot érintő problémákról.
Köszöntötte a jelenlévőket, bemutatta a ChREULaP projektet és résztvevőit, valamint a kerekasztal-beszélgetés előadóit.
Rámutatott arra, hogy az egyik alapkérdés – itt is – a gyermek védelmének, biztonsága garantálásának, valamint a másik oldalról annak a biztosítása, hogy a digitális világban autonómiáját megőrizhesse; továbbá arra is, hogy nem lehet elválasztani egymástól az online és az offline világot: ezek egységet képeznek, egyetlen világ van. A gyermek részvételi jogának gyakorlása meghatározó a digitális világgal összefüggő kérdésekben, ugyanakkor a részvételi, véleménynyilvánítási jog és a döntés joga nem ugyanazt jelenti. Ami a részvétel gyakorlását illeti, nem feltétlenül pontosan meghatározott, jogilag és nyelvileg tökéletes mondatot kell vélemény alatt értenünk. Amikor a digitalizációról, digitális világról beszéltünk, valójában különböző helyzeteket kell értékelnünk.
A 2026 májusában megtartott II. ChREULaP Workshop alkalmával elhangzott témákra utalt vissza, tekintettel arra, hogy azon alkalommal a gyermekjogok és a digitalizáció egyes kérdései járták körül több előadás kapcsán is, a júniusi alkalommal pedig azzal összevetve új témák kerülnek napirendre, ami önmagában is mutatja azt, hogy milyen sokrétegű kérdéskörről tematikáról van szó. Utalt a dezinformációval szembeni fellépés szükségességre, arra, hogy mind a gyermekeket, mind a szülőket és tanárokat képezni kell, és az ELTE Informatikai Kara is komoly lépéseket tett a családoknak szóló oktatóanyagok kidolgozása terén, hiszen a szülők és tanárok különleges szerepet játszanak a gyermekek felkészítése, edukációja terén. Felhívta a figyelmet arra, hogy a pszichológusok már figyelmeztetnek: egyazon világban kell online és offline jelenléttel számolni, s a fiatal generációnak az online jelenlét magától értetődő, sok esetben össze is mosódik, össze is keveredik az offline, személyes jelenléttel. Utalt arra, hogy ahogyan korábban téma volt a közösségi média, úgy az előkerül újabb előadásban is.
Ami a június 2-i rendezvény felvezető előadásainak témáját illeti, elhangzott, hogy lesz szó az uniós megközelítésről, arról, hogy miként lehet a digitalizáció kérdéskörét gyermekközpontúan megközelíteni; hasonlóképpen téma lesz a gyakorlati képzés megoldása, mert a digitális tudásnak a társadalom minden szegletébe el kellene jutnia. Előrebocsátotta, hogy beszélgetni fognak arról, hogy a nyilvánosság mit jelent a gyermek életében, s arról is, hogy a közösségi médiával kapcsolatos tiltó rendelkezések mennyiben mutatkoznak jó megoldásnak. Ennek jelentősége abban is áll, hogy az Európai Unióban is felmerült már ennek kérdése. Noha a jelen alkalomnak nem képezi tárgyát részletesebben, a sharenting problematikája meghatározó és ennek a szülő-gyermek viszonylatban igen nagy a jelentősége. Felvetette, hogy lehetnek-e különbségek a különböző sharenting-megoldások között. Hasonlóképpen állandó téma az iskolai mobilhasználat, amely európai uniós szinten szintén vitatások tárgyát képezi. Zárásként utalt arra, hogy egyre több kutatás folyik, és ezeket nagyon meg kell becsülni, mert végsősoron ezek alapján lehet a társadalmi valóságra következtetni.
Alberti Giulia doktorandusz (ELTE ÁJK ChREULaP projekt, gyermekjogi szakjogász) a gyermekjogok és az EU problémaköre oldaláról folytatta a kapcsolódó kérdések tárgyalását.
A felvezető előadás céljaként azt jelölte meg, hogy bemutassa, hogy az Európai Unió milyen intézkedéseket tett már a gyermekek online biztonságáért, milyen intézkedéseket tervez tenni és milyen elvárásokat támaszt a tagállamok felé, valamint a nagyvállalatok, a platformok felé. A Gyermekjogi egyezmény három „P” közismert modelljét – a gyermek részvételiségét, védelmét és a róla való gondoskodást – vette alapul a fenti követelmények csoportosításához. A gyermekek részvételi jogának gyakorlása kapcsán az EU Gyermekjogi Stratégiája különös jelentőséget kap, hiszen a 2021-ben elfogadott dokumentum elkészítésébe több, mint tízezer gyermeket vontak be. A Stratégia egyik részterülete a digitális és információs társadalom témájával foglalkozik, és a gyermekek oldaláról az fogalmazódott meg egyebek között, hogy érthető, fogyasztóbarát adatvédelmi megoldásokra van szükség, a gyermekrészvétel biztosítására és a gyermekbarát tervezésre. A fenti gondolatok figyelembevételével olyan Európai Uniót határoz meg a Stratégia, ahol a gyerekek biztonsággal tudják használni az online teret és egyúttal ki is tudják aknázni annak lehetőségeit.
A Gyermekjogi Stratégiában a gyermek – szülő – állam hármasa mellé belépnek a platformok és a vállalatok, és igen lényeges az, hogy milyen felelősségük lesz. Ezt az Európai Unió is felismerte és komoly, határozott ajánlásokat és intézkedéseket fogalmazott meg, sőt, előre is haladt ezek érvényre juttatásával. Ehhez kapcsolódó téma a gyermek online szexuális bántalmazása és esetlegesen a „chatkontroll” intézkedésének a létjogosultsága, a szembenálló érdekek mérlegelése. A gyermekek online védelmével kapcsolatban született dokumentumok közül vannak jobban és kevésbé ismertek, előbbire példa a DSM-irányelv (a digitális egységes piacon a szerzői és szomszédos jogokról, valamint a 96/9/EK és a 2001/29/EK irányelv módosításáról szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/790 európai parlamenti és tanácsi irányelv); emellett pedig az online platformokon belül is valósítottak meg olyan gyermekvédelmi intézkedéseket, amelyek a kiskorúaknak a biztonságát szolgálják. Nagyon pozitív kezdeményezés Safer Internet központok megvalósítása itthon is; ezt szolgálja a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány, valamint a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat, amely a Biztonsagosinternet.hu hotline-t működteti, ahol az internet illegális tartalmait lehet bejelenteni.
A tagállamok felé megfogalmazott elvárások közé tartozik a digitális kompetenciák fejlesztése és erre nézve az EU kidolgozott egy olyan kompetencia keretrendszert – digitális kompetencia keretrendszer 2.0 –, ahol olyan digitális kulcskompetenciákat fogalmaztak meg (felnőttek számára is), mint a dezinformáció megfelelő felismerése, a digitális tartalomgyártás, ennek fejlesztése, többek között tudatosságnövelő programokkal. A digitális egyenlőtlenség csökkentése is meghatározó feladat, többek között azzal, hogy a gyermekek számára valamennyi eszközhöz megfelelő hozzáférést biztosítsanak; és nem elhanyagolható az, hogy a digitalizáció kapcsán a lányok részvétele is támogatást nyerjen. Ennek kapcsán érdemes az ELTE IK azon kezdeményezését említeni, ami növelni igyekszik az informatikában a lányok részvételét és megfelelő bevonódását. A platformok tekintetében még említésre kerültek követelményekként a gyermekbarát dizájnok, a szolgáltatástervezés gyermekbarát jellege, a beépített szabályozók szükségessége, amellyel a használati idő korlátozható, illetve szabályozható, a hatékony életkor-ellenőrzés, valamint az in-platform monitoring, amikor a vállalatok önmaguk is megpróbálják elemezni és ki is szűrni azokat a tartalmakat, amelyek a gyermekekre károsak. Természetesen mind a védelem, mind a gondoskodás, mind a részvétel további eszközökkel is garantálható – példa a médiatudatosság fejlesztése, illetve az, hogy a platformok maguk hozzanak létre ifjúsági tanácsadó testületet.
Novák Adrienn (gyermekjogi szakjogász, az NMHH gyermekvédelmi jogi munkatársa) a következő felszólalóként további új szempontokat vetett fel.
A kiinduló kérdés az, hogy azok a szülők, akik a gyermekeiknek az egész gyermekkorát közzéteszik a közösségi platformokon, vajon élnek-e azzal a lehetőséggel, hogy megkérdezzék a gyermekeiket, vagy ha meg is kérdezik őket, akkor adnak-e a gyermek véleményére, illetve el tudják-e mondani az érintett gyermeknek azt, hogy mivel is jár az, ha mindennap kiraknak róla képeket – jogilag pedig az lehet a kérdés, elkövetik-e a szülők a kiskorú veszélyeztetését azzal, ha rendszeresen posztolnak a gyermekükről, illetve ha például – akár edukációs céllal, akár pénzszerzési céllal – gyermekinfluenszert nevelnek. További kérdés, hogy kié lehet a gyermek digitális élete – azé, aki megosztja vagy azé, aki eladja és a kérdés jelentősége abban áll, hogy a digitális tér nem egyszerűen körülveszi a gyermekkort, hanem alakítja, sőt, átalakítja azt, nemritkán már azt megelőzően, hogy a gyermek erről dönteni tudna.
Kérdés, hogy a gyermek hogyan fogja megélni az állandó nyilvánosságot és kereshetőséget, különös tekintettel arra is, hogy az online láthatóság nemcsak a gyermek identitására, hanem önképére, mentális egészségére is hatással lehet, például azáltal, hogy a tökéletes külsejű megjelenéssel rendelkező közösségimédia-influenszerekhez hasonlítja magát. Noha az országok – az ausztrál példa alapján – lassan kezdik bevezetni a közösségi média életkori korlátozását, kérdés, hogy mennyiben fog sérülni a gyermekek tájékozódáshoz való joga. Az információhoz való jogot és a korhatár-ellenőrzést inkább egymással összhangban és egymásra tekintettel kellene szabályozni, különös tekintettel a közösségi média technikai működésére és arra, hogy a gyermek tájékozódáshoz való joga ne sérüljön. Szempont ugyanakkor, hogy a közösségi média nem „könyvtárként” működik és ezek a platformok nem elsősorban a gyermekek tájékozódását szolgálják, hanem sokkal inkább a figyelmükre tartanak igényt. A gyermekükről posztoló szülők (akik sharenting-et valósítanak meg) rendszerint arra hivatkoznak, hogy csak a szűk családi körben osztják meg a gyermek fotóit, amiből arra lehet következtetni, hogy a felhasználók számára a megjelenés mértékének is jelentősége van, ugyanakkor meghatározó, hogy a szülők milyen mintát nyújtanak a gyermeknek, akár abban a tekintetben is, hogy miként szereznek tudomást a közösségi média mibenlétéről.
Az előadó kiemelte, hogy az a kérdés, hogy a felnőttek, szülők közre tudnak-e működni abban, hogy a gyermekek számára egy biztonságos online teret tudjanak létrehozni, akár a szolgáltató platformokkal együttesen és a gyermekek részvételének biztosításával, a differenciált életkori védelem garantálásával, a strukturált algoritmus-szabályozással, az algoritmus működése átláthatóságával, az addiktív technológiák tiltásával, és megfelelő szülői felügyeleti beállíthatósággal és szabályozhatósággal. Különösen súlya van annak, hogy a platformok valóban felelősséget viseljenek akár a bevételük mértékéhez igazodóan. A digitális médiaértés és digitális írástudás jelentősége hatalmas, különösen azért, mert a szülők rendszerint nincsenek tisztában azzal, hogy a gyermekek valójában milyen médiatartalmakhoz férnek, illetve jutnak hozzá, és nem egyszer maguk sem szívesen korlátozzák a gyermekük internet-hozzáférését.
Baracsi Katalin, internetjogász, közösségi média tréner további gyakorlati aspektusokat világított meg.
Beszámolt arról, hogy milyen jelentősége van annak, hogy az internetet és működését megfelelően bemutassák felnőtteknek, fiataloknak egyaránt, ideértve akár a jogi aspektusokat is. Nagycsoportos óvodások és iskolások, felnőttek és segítő szakemberek tájékoztatásában szerzett tapasztalatai alapján, ideértve az internetről folytatott beszélgetéseket, számolt be arról, hogy milyen kihívások vannak a kapcsolódó kérdések különböző gyermekcsoportokkal való megvitatása terén. A szakemberekkel folytatott beszélgetések is rávilágítanak arra, hogy van igény ezeknek a kérdéseknek a megbeszélésére, ők is fontosnak tekintik azt, hogy a gyermekekkel megfelelően beszélgetni tudjanak életkori csoportjaiknak megfelelően, hiszen számos olyan jelenség van, amelyről a gyermekek tudnak, de biztosabb ismeretanyagot kell biztosítani számukra. Az előadó a trénerként szerzett tapasztalatait gyakorlatiasan azért osztotta meg, hogy rávilágítson arra, hogy valójában megfelelően felkészülve jól és ügyesen lehet a gyerekekkel és fiatalokkal beszélgetni, véleményüket is kikérve.
A gyerekeknek határozott véleménye volt arról is, hogy van-e vagy lenne-e értelme a közösségi médiához való hozzáférés állami korlátozásának, és a közösségi médiatréner tapasztalatai szerint a gyermekek és fiatalok ezt nem tartják jó megoldásnak, fenntartásaik vannak ezzel kapcsolatban. Rámutatott annak fontosságára is, hogy a szülők valóban tájékozódjanak arról, hogy a gyermek konkrétan mivel tölti az időt, amikor fenn van az interneten, hiszen ez segíthet abban, hogy megvitassák vele a jelentős kapcsolódó kérdéseket.
Határozottan kiemelte, hogy az offline és az online világ nem különbözik, az online tevékenységnek is komoly egyéni felelőssége van, bár ezzel láthatóan nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek sincsenek tisztában, az online cselekmények büntethetősége ugyanúgy adott, mint a valós világban elkövetetteké. Ez a mesterséges intelligencia fokozott használatával, a deepfake megváltozásával különös súlyt kapott, így hangsúlyozta, hogy a mesterséges intelligencia műveltségnek is szerepet kellene kapnia.
Csalár Dorina (osztályvezető, NMHH Internet Hotline Osztály, doktorandusz ELTE ÁJK és gyermekjogi szakjogász) az Ausztráliában bevezetett életkor alapján történő közösségimédia-hozzáférési tilalom kapcsán fejtette ki a gondolatait.
Ausztráliában 2025 decemberében lépett hatályba az a szabályozás, amely szerint számos közösségi média platformon a 16 év alatti gyermekek nem rendelkezhetnek fiókkal. A tilalom kapcsán felvetődött azonnal az a kérdés, hogy a gyermekjogok hogyan érvényesülhetnek ilyen tilalom esetén, még ha egyértelmű is, hogy a tilalom a gyermek védelmét célozza. Ami az ausztrál szabályozás kiindulópontját illeti, valóban komoly mértékű online zaklatás éri a gyermekeket (egyébként a felnőtteket is) – ezt a magyar NMHH Internet Hotline tapasztalatai is alátámasztják –, a problémák között megjelenik a grooming, a gyermekek online behálózása, a gyermekektől szexuális tartalmak megszerzése, zsarolásuk. Hasonló probléma, hogy a gyermekek káros, nem az életkoruknak megfelelő tartalmakkal találkoznak az online térben, és mindez komoly hatással van a mentális egészségükre.
Az ausztrál példa azért is különleges jelentőségű, mert noha az Európai Unióban nincs ilyen szabályozás, kétségkívül az EU-t is foglalkoztatja ez lehetséges megoldásként. Bár az internettel, digitális tartalmakkal összefüggésben vannak az EU-ban is aktivitások, idesorolható a gyermekek online szexuális bántalmazása elleni fellépés kérdése; az egységes uniós szabályozás híján egyes tagállamok igyekeznek lépéseket tenni. Franciaországban, Görögországban, Spanyolországban már konkrét jogalkotási tervek vannak, Ausztria, Dánia, Hollandia, Németország pedig tervezi a korlátozások bevezetését, és mindez arra vezethető vissza, hogy lépéskényszerben érzik magukat. Noha a gyermekek már nem elsősorban a közösség médiában vannak jelen, hanem olyan multiplayer felületeken, amelyre egyébként Ausztráliában sem terjed ki a korlátozás, mégis most kezdődik az a gondolkodás, hogy hány éves kortól kerüljön betiltásra a gyermekek közösségimédia-hozzáférése.
Ami a gyermekjogi dilemmákat illeti, a korlátozás mellet szólhat a védelemhez, biztonsághoz, erőszakmentes felnövekedéshez való jog, ellene szól azonban a gyermek véleménynyilvánításhoz való joga, hasonlóképpen az információhoz, a közösségi részvételhez való joga, de a kapcsolattartáshoz való joga is. Ami az első száz nap ausztrál tapasztalatait illeti, egyelőre nem mutatkozik egységes siker, hiszen a gyermekek, akik elveszítették online identitásukat, nyilván sérelmezik ezt és azt is, hogy az online közösségi térből kiestek. Ezeknek a jogoknak együttesen kellene érvényesülniük. További probléma, hogy miként lehet ellenőrizni az életkori korlátozás betartását, ebben a körben pedig lényegében már adatvédelmi problémák merülnek fel. Az előadó rámutatott arra, hogy a biztonság garantálása nem járhat a többi gyermekjog, így a részvételhez és az információhoz való jog aránytalan sérelmével; s arra is, hogy a Gyermekjogi egyezmény fejlődő képességekkel kapcsolatos követelményeit nem lehet a szigorú életkori korlátok előírásával teljesíteni.
